A szemlélődő szülői előkészület, angolul a contemplative pre-parenting olyan párok számára készült, akiknek nincs gyerekük, elkötelezett kapcsolatban élnek, és tudatosan szeretnének családot tervezni. A pre-parenting segít a pároknak az önazonos döntések meghozatalában azáltal, hogy figyelembe veszi motivációjukat, hajlandóságukat és készenlétüket a gyermekvállalásra.
Noha a mondás többnyire igaz, hogy „semmi sem készíthet fel a szülői szerepre”, van néhány dolog, amit megtehetünk, hogy az életünkben készen álljunk a gyermekvállalásra. A terhesség előtti mentális és érzelmi felkészülés csökkentheti később a hangulati zavarok (például a szülés utáni szorongás és depresszió) kockázatát, és megkönnyítheti a szülővé válást. Az identitásváltás a szülővé válással jár, és a tökéletes terhességről vagy születésről szóló Instagram-kompatibilis, de a valóságnak egyáltalán nem megfelelő elképzelések elengedése óriási segítséget jelenthet ebben a hatalmas változásban.
A terhességre való felkészüléssel kapcsolatos tanácsok általában a fizikai szempontokra összpontosítanak – a megfelelő szülés előtti vitaminok beszerzésére, a megfelelő ételek fogyasztására és a megfelelő gyakorlatok elvégzésére a test felkészítéséhez. De mi a helyzet a terhességre való mentális felkészüléssel? Hogy mennyire nincs hagyománya a gyermekvállalásra, szülőségre való lelki, mentális felkészülésnek, jól mutatja, hogy az úgynevezett „ pre-parenting” kifejezésre igencsak kevés találatot dob fel a Google keresőmotor. Egyénileg vagy pszichológus segítségével természetesen sokan végigmennek az „előszülőség” folyamatán, ám integrált, kifejezetten ezzel az időszakkal foglalkozó módszer, csoport, lehetőség kevés van.
A kontemplatív előszülőség ötlete magába foglalja a mérlegelés, a felkészülés, a gyermekvállalás melletti (vagy akár elleni) döntés teljes folyamatát, figyelembe véve azt, mi a legmegfelelőbb nekünk és partnerünknek. Igen, „elleni” is lehet a végeredmény, ugyanis a folyamat néha azt jelenti, hogy a párok mégsem vállalnak gyermeket arra a következtetésre jutva, hogy valójában nem ez az önazonos döntés a részükről, csupán egyfajta társadalmi kötelesség, egy elvárásnak való megfelelés lenne számukra a gyermekvállalás. Ha pedig odajutnak, hogy szeretnének gyermeket, ez a munka sok mindent hozhat az életükbe, többek között a pénzügyek, a karriercélok átgondolását, a párkapcsolat felülvizsgálatát, az elvárások és remények egymással való őszinte megosztását. A tudatos folyamat a szakemberek szerint mindenképpen egészségesebb párkapcsolathoz, és végül egészségesebb családokhoz vezet.
Fontos, és ezt az ezzel foglalkozó szakemberek is kiemelik, hogy a „szemlélődő szülői előkészület” olyan párok számára készült, akiknek még nincs gyerekük, és akik elkötelezett kapcsolatban élnek. Amennyiben a szülőknek már van gyerekük, és túl vannak azon a ponton, amikor ez a módszer hasznos lehet a számukra, a pre-parenting szükségtelen ítélkezést, bűntudatot, találgatásokat eredményezhet, amelyek kontraproduktívnak és egyáltalán nem hasznosak. A szülők (és különösen az anyukák) már most is hihetetlen mennyiségű ítéletnek és kritikának vannak kitéve, és a preparenting tevékenység, bár a szülővé válásról szól, mégsem a szülőknek való, és nem célja, hogy a már szülővé vált emberek megítélés alá vonja korábbi döntéseik miatt. A preparenting tehát előkészület azon párok számára, akiknek van idejük, lehetőségük és forrásaik arra, hogy egyéni életük és jövőjük tekintetében döntéseket hozzanak
Mit takar a preparenting folyamata? A szemlélődő szülői nevelés páronként eltérő lehet, de a beszélgetési témák és megfontolások széles skáláját fedi le, amelyeket a párnak meg kell vizsgálnia, mielőtt belevágna a gyermekvállalásba. Néhány, de nem minden dolog, amelyet figyelembe kell venni, a következők:
– Motiváció a gyermekvállaláshoz és az időzítés – A kapcsolatban a felek családalapítási hajlandósága – Aggodalmak, félelmek és remények egy gyerekkel kapcsolatban – Pénzügyi felkészültség – Karrierkészültség – Környezetvédelmi felkészültség – Kapcsolati/kommunikációs felkészültség
Mi a motivációnk? Hogy a pre-parenting miért is nem való azoknak, akik már szülők, azt a szülővé válás motivációinak átgondolása mutatja talán a legjobban, hiszen félreértést, belső konfliktust, felesleges bűntudatot szülne ezek utólagos elemezgetése. Mégis az út elején fontos átgondolandó lehet ez a tudatos döntéshez. Tóth Olga, az MTA Társadalomkutatási Központ Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa az Új anyák és új apák: a gyerekvállalás motivációi című tanulmányában azt írja, a gyerekszeretet, a gyermek nevelése mint (elképzelt) örömforrás igen fontos, talán a legfontosabb motivációja a gyerekvállalásnak, ugyanakkor más – gyakran egyáltalán nem tudatos és nem kimondott, rejtett, ám gyakran vállalt – tényezők is szerepet játszanak. Erről a kérdésről Kirkpatrick készített még az 1960-as évek elején egy összefoglalás, és négy csoportba sorolta a gyermekvállalás motivációit. Napjainkban ez a következőképpen néz ki a kutató szerint.
Az egyik motiváció szerinte, amikor a gyerek bizonyos előnyöket hoz a család számára a társadalomban. Ilyenkor a gyerekvállalás hatékony előmozdítója lehet a családtámogatási rendszer, az adórendszer, a lakásszerzés és a gyermekvállalás összekapcsolásával operáló lakástámogatási hitel, a gyermekgondozási szabadságok időtartama és a vele járó támogatás összege, stb. Ebbe a motivációs csoportba tartoznak az úgynevezett adógyerekek, szocpol- gyerek, segélygyerek, vallásgyerekek. Utóbbi kifejezés egyszerűen csak azokra utal, akik házassági esküjükhöz híven elfogadják valamennyi megfogant gyereküket. A második motivációs csoport a család körülményei, ugyanis a tudatosan vállalt gyerekek egy jelentős részének megszületése a szülők közti érzelmi kapcsolat megerősítésének vagy újra- megerősítésének vágyával függ össze. Ide tartoznak a kapcsolat-gyerekek („ez lenne az átlagos kapcsolat értelme”), a mentőgyerekek (a kapcsolat szétesésének megakadályozása érdekében), a testvérgyerekek („a meglévő ne legyen egyedül”), az unokagyerekek (a nagyszülők nyomására), fiú/lánygyerekek (a hiányzó nemű gyerek remélt pótlására). A harmadik motiváció a szülők egyéni szükségletei, személyisége. Az ebben a csoportban szereplő motivációk egy része, például az, amikor a szülő társa iránti szeretetét, saját önkiteljesítését, léte értelmének magyarázatát várja gyermeke megszületésétől. Ezen belül vannak a szeretetgyerekek (a pár egymás iránti szerelmének/szeretetének kifejeződése), az életcél-gyerekek (a gyereknevelést életcélnak tekintők esetében), az önigazoló-gyerekek (a másban magukat sikertelennek tartó nők esetében, például ha nincs munkalehetőség), a pótgyerekek (a szülő álmainak megvalósítására) és a perfekt-gyerekek („ezt is meg tudom tökéletesen csinálni”). Végül a negyedik motivációt a korábbi tapasztalatok képezi, ide tartoznak a „mindenkinek van” gyerekek (a szocializáció során bensővé vált norma) és az énfelértékelő gyerekek (a felnőtté válás beteljesülése). Bár az elnevezések néhol egészen sarkítottak és bántóak lehetnek, a kutató szándéka azonban inkább annak plasztikus érzékeltetése volt, hogy a gyermekvállalás egyrészről egy életre szóló döntés, és számos társadalmi, gazdasági tényező hat rá, ugyanakkor a döntésben megjelennek a külső szemlélő számára sokszor lényegtelennek tetsző apróságok, hiúságok, érzelmek is. Ezek a motivációk egymást átszőve, együttesen hatnak, emellett ritkán tudatosulnak. Ráadásul ugyanazon szülőpár minden egyes gyermeke más körülmények közé születik, más motivációk mozgathatják a döntést. A motivációk nem csupán pozitív módon hathatnak a gyermekvállalási döntésekre, hanem negatív módon is. Tehát ha az elvárások nem teljesülnek, éppenséggel vissza is tarthatnak attól, hogy egy pár gyermeket, vagy a meglévő mellé további gyermeket akarjon – szögezi le a kutató.
A közös nevező Érdemes tisztáznunk azt is, milyen elvárásaink vannak a szülőséggel kapcsolatban, milyen igazi változásokat hozhat az életünkben, vannak-e megküzdési eszközeink ezek kezelésére. Fontos a párkapcsolatunk tudatos felülvizsgálata is, hiszen kutatások szerint a párkapcsolat minősége, a vele való elégedettség csökken a szülővé válás után, hiszen a szülést követő év az egyik legstresszesebb időszak a kapcsolatokban. Azok a párok, akik nem készültek fel kellőképpen a szülői nehézségekre a logisztika, a gyermeknevelési elvek és a pénzügyi problémák tekintetében, nagyobb valószínűséggel élnek át konfliktusokat és magasabb fokú stresszt. Hogyan készíthetjük fel erre a kapcsolatot? Milyen erősségeket és gyengeségek vannak a kapcsolaton belül? Az újszülött még a legegészségesebb kapcsolatokat is megterheli, ezért fontos, hogy még a baba születése előtt erős kommunikációs stratégiákat építsünk ki együtt.
A pároknak azt is fontos megvizsgálni, hol egyeznek meg a szülői értékeik, és ami talán még fontosabb, hol nem. Azért is fontos a gyermeknevelést körülvevő értékek azonosítása és egyeztetése a baba születése előtt, mert sokkal nehezebb közös nevezőt találni a szülői témában, ha stresszesek és kialvatlanok vagyunk. Milyen hagyományokat szeretnénk továbbvinni, milyen leckéket szeretnénk tanítani, milyen dalokat szeretnénk énekelni?
Nézzünk szembe a félelmekkel Természetes, hogy félünk vagy aggódunk a szülői lét bizonyos vonatkozásai miatt. De ha a félelem vagy a stressz tartós, érdemes alaposan megvizsgálni azt a forgatókönyvet, amely megrémít. Szánjunk időt annak leszögezésére, hogy konkrétan mi vált ki félelmet vagy stresszt a helyzetben vagy a lehetséges kimenetelben. Ez lehetővé teszi, hogy reálisan értékeljük a tényleges aggodalmat. A családtervezés, az anyává válás gondolata, tervezése igen gyakran emlékeket, gondolatokat, fantáziákat és érzéseseket ébreszt fel saját gyermekkorunkkal, édesanyánkkal kapcsolatban. Az anyaságra való érzelmi felkészülés része lehet az is, ha megállunk, és elgondolkodunk saját anyai történetünkön, élményeinken és ezek élő hatásain lelkivilágunkban. Az anyává válás bármilyen feloldatlan vagy eltemetett gyászt megnyithat. Egy másik ember születése, szeretete és felnevelése azt jelenti, hogy fel kell adnunk a saját szabadságunk egy részét, és a veszteség elkerülhetetlen. Könnyíthetünk a lelkünkön, ha mélyebbre ásunk és kedvesen és együttérzően megkérdezzük magunkat, hogy ezek a veszteségek milyen hatással lehetnek ránk.
A pre-parenting nem jelenti azt, hogy a gyermekvállalás útja előrelátható és kiszámítható lesz, sőt: a felkészülés részét képezheti az is, hogy beismerjük és elfogadjuk, hogy hiába olvassuk el az összes weboldalt, blogot, magazint, tisztázzuk motivációinkat, mindig történhetnek váratlan dolgok, és nem jósolhatjuk meg, milyen lesz a terhességünk, hogyan fogunk szülőként működni. Sokszor pont annak elfogadása, hogy nincs minden az irányításunk alatt, tehet igazán éretté minket a gyermekvállalásra.A szemlélődő szülői előkészület, angolul a contemplative pre-parenting olyan párok számára készült, akiknek nincs gyerekük, elkötelezett kapcsolatban élnek, és tudatosan szeretnének családot tervezni. A pre-parenting segít a pároknak az önazonos döntések meghozatalában azáltal, hogy figyelembe veszi motivációjukat, hajlandóságukat és készenlétüket a gyermekvállalásra.
Noha a mondás többnyire igaz, hogy „semmi sem készíthet fel a szülői szerepre”, van néhány dolog, amit megtehetünk, hogy az életünkben készen álljunk a gyermekvállalásra. A terhesség előtti mentális és érzelmi felkészülés csökkentheti később a hangulati zavarok (például a szülés utáni szorongás és depresszió) kockázatát, és megkönnyítheti a szülővé válást. Az identitásváltás a szülővé válással jár, és a tökéletes terhességről vagy születésről szóló Instagram-kompatibilis, de a valóságnak egyáltalán nem megfelelő elképzelések elengedése óriási segítséget jelenthet ebben a hatalmas változásban.
A terhességre való felkészüléssel kapcsolatos tanácsok általában a fizikai szempontokra összpontosítanak – a megfelelő szülés előtti vitaminok beszerzésére, a megfelelő ételek fogyasztására és a megfelelő gyakorlatok elvégzésére a test felkészítéséhez. De mi a helyzet a terhességre való mentális felkészüléssel? Hogy mennyire nincs hagyománya a gyermekvállalásra, szülőségre való lelki, mentális felkészülésnek, jól mutatja, hogy az úgynevezett „ pre-parenting” kifejezésre igencsak kevés találatot dob fel a Google keresőmotor. Egyénileg vagy pszichológus segítségével természetesen sokan végigmennek az „előszülőség” folyamatán, ám integrált, kifejezetten ezzel az időszakkal foglalkozó módszer, csoport, lehetőség kevés van.
A kontemplatív előszülőség ötlete magába foglalja a mérlegelés, a felkészülés, a gyermekvállalás melletti (vagy akár elleni) döntés teljes folyamatát, figyelembe véve azt, mi a legmegfelelőbb nekünk és partnerünknek. Igen, „elleni” is lehet a végeredmény, ugyanis a folyamat néha azt jelenti, hogy a párok mégsem vállalnak gyermeket arra a következtetésre jutva, hogy valójában nem ez az önazonos döntés a részükről, csupán egyfajta társadalmi kötelesség, egy elvárásnak való megfelelés lenne számukra a gyermekvállalás. Ha pedig odajutnak, hogy szeretnének gyermeket, ez a munka sok mindent hozhat az életükbe, többek között a pénzügyek, a karriercélok átgondolását, a párkapcsolat felülvizsgálatát, az elvárások és remények egymással való őszinte megosztását. A tudatos folyamat a szakemberek szerint mindenképpen egészségesebb párkapcsolathoz, és végül egészségesebb családokhoz vezet.
Fontos, és ezt az ezzel foglalkozó szakemberek is kiemelik, hogy a „szemlélődő szülői előkészület” olyan párok számára készült, akiknek még nincs gyerekük, és akik elkötelezett kapcsolatban élnek. Amennyiben a szülőknek már van gyerekük, és túl vannak azon a ponton, amikor ez a módszer hasznos lehet a számukra, a pre-parenting szükségtelen ítélkezést, bűntudatot, találgatásokat eredményezhet, amelyek kontraproduktívnak és egyáltalán nem hasznosak. A szülők (és különösen az anyukák) már most is hihetetlen mennyiségű ítéletnek és kritikának vannak kitéve, és a preparenting tevékenység, bár a szülővé válásról szól, mégsem a szülőknek való, és nem célja, hogy a már szülővé vált emberek megítélés alá vonja korábbi döntéseik miatt. A preparenting tehát előkészület azon párok számára, akiknek van idejük, lehetőségük és forrásaik arra, hogy egyéni életük és jövőjük tekintetében döntéseket hozzanak
Mit takar a preparenting folyamata? A szemlélődő szülői nevelés páronként eltérő lehet, de a beszélgetési témák és megfontolások széles skáláját fedi le, amelyeket a párnak meg kell vizsgálnia, mielőtt belevágna a gyermekvállalásba. Néhány, de nem minden dolog, amelyet figyelembe kell venni, a következők:
– Motiváció a gyermekvállaláshoz és az időzítés – A kapcsolatban a felek családalapítási hajlandósága – Aggodalmak, félelmek és remények egy gyerekkel kapcsolatban – Pénzügyi felkészültség – Karrierkészültség – Környezetvédelmi felkészültség – Kapcsolati/kommunikációs felkészültség
Mi a motivációnk? Hogy a pre-parenting miért is nem való azoknak, akik már szülők, azt a szülővé válás motivációinak átgondolása mutatja talán a legjobban, hiszen félreértést, belső konfliktust, felesleges bűntudatot szülne ezek utólagos elemezgetése. Mégis az út elején fontos átgondolandó lehet ez a tudatos döntéshez. Tóth Olga, az MTA Társadalomkutatási Központ Szociológiai Intézetének tudományos főmunkatársa az Új anyák és új apák: a gyerekvállalás motivációi című tanulmányában azt írja, a gyerekszeretet, a gyermek nevelése mint (elképzelt) örömforrás igen fontos, talán a legfontosabb motivációja a gyerekvállalásnak, ugyanakkor más – gyakran egyáltalán nem tudatos és nem kimondott, rejtett, ám gyakran vállalt – tényezők is szerepet játszanak. Erről a kérdésről Kirkpatrick készített még az 1960-as évek elején egy összefoglalás, és négy csoportba sorolta a gyermekvállalás motivációit. Napjainkban ez a következőképpen néz ki a kutató szerint.
Az egyik motiváció szerinte, amikor a gyerek bizonyos előnyöket hoz a család számára a társadalomban. Ilyenkor a gyerekvállalás hatékony előmozdítója lehet a családtámogatási rendszer, az adórendszer, a lakásszerzés és a gyermekvállalás összekapcsolásával operáló lakástámogatási hitel, a gyermekgondozási szabadságok időtartama és a vele járó támogatás összege, stb. Ebbe a motivációs csoportba tartoznak az úgynevezett adógyerekek, szocpol- gyerek, segélygyerek, vallásgyerekek. Utóbbi kifejezés egyszerűen csak azokra utal, akik házassági esküjükhöz híven elfogadják valamennyi megfogant gyereküket. A második motivációs csoport a család körülményei, ugyanis a tudatosan vállalt gyerekek egy jelentős részének megszületése a szülők közti érzelmi kapcsolat megerősítésének vagy újra- megerősítésének vágyával függ össze. Ide tartoznak a kapcsolat-gyerekek („ez lenne az átlagos kapcsolat értelme”), a mentőgyerekek (a kapcsolat szétesésének megakadályozása érdekében), a testvérgyerekek („a meglévő ne legyen egyedül”), az unokagyerekek (a nagyszülők nyomására), fiú/lánygyerekek (a hiányzó nemű gyerek remélt pótlására). A harmadik motiváció a szülők egyéni szükségletei, személyisége. Az ebben a csoportban szereplő motivációk egy része, például az, amikor a szülő társa iránti szeretetét, saját önkiteljesítését, léte értelmének magyarázatát várja gyermeke megszületésétől. Ezen belül vannak a szeretetgyerekek (a pár egymás iránti szerelmének/szeretetének kifejeződése), az életcél-gyerekek (a gyereknevelést életcélnak tekintők esetében), az önigazoló-gyerekek (a másban magukat sikertelennek tartó nők esetében, például ha nincs munkalehetőség), a pótgyerekek (a szülő álmainak megvalósítására) és a perfekt-gyerekek („ezt is meg tudom tökéletesen csinálni”). Végül a negyedik motivációt a korábbi tapasztalatok képezi, ide tartoznak a „mindenkinek van” gyerekek (a szocializáció során bensővé vált norma) és az énfelértékelő gyerekek (a felnőtté válás beteljesülése). Bár az elnevezések néhol egészen sarkítottak és bántóak lehetnek, a kutató szándéka azonban inkább annak plasztikus érzékeltetése volt, hogy a gyermekvállalás egyrészről egy életre szóló döntés, és számos társadalmi, gazdasági tényező hat rá, ugyanakkor a döntésben megjelennek a külső szemlélő számára sokszor lényegtelennek tetsző apróságok, hiúságok, érzelmek is. Ezek a motivációk egymást átszőve, együttesen hatnak, emellett ritkán tudatosulnak. Ráadásul ugyanazon szülőpár minden egyes gyermeke más körülmények közé születik, más motivációk mozgathatják a döntést. A motivációk nem csupán pozitív módon hathatnak a gyermekvállalási döntésekre, hanem negatív módon is. Tehát ha az elvárások nem teljesülnek, éppenséggel vissza is tarthatnak attól, hogy egy pár gyermeket, vagy a meglévő mellé további gyermeket akarjon – szögezi le a kutató.
A közös nevező Érdemes tisztáznunk azt is, milyen elvárásaink vannak a szülőséggel kapcsolatban, milyen igazi változásokat hozhat az életünkben, vannak-e megküzdési eszközeink ezek kezelésére. Fontos a párkapcsolatunk tudatos felülvizsgálata is, hiszen kutatások szerint a párkapcsolat minősége, a vele való elégedettség csökken a szülővé válás után, hiszen a szülést követő év az egyik legstresszesebb időszak a kapcsolatokban. Azok a párok, akik nem készültek fel kellőképpen a szülői nehézségekre a logisztika, a gyermeknevelési elvek és a pénzügyi problémák tekintetében, nagyobb valószínűséggel élnek át konfliktusokat és magasabb fokú stresszt. Hogyan készíthetjük fel erre a kapcsolatot? Milyen erősségeket és gyengeségek vannak a kapcsolaton belül? Az újszülött még a legegészségesebb kapcsolatokat is megterheli, ezért fontos, hogy még a baba születése előtt erős kommunikációs stratégiákat építsünk ki együtt.
A pároknak azt is fontos megvizsgálni, hol egyeznek meg a szülői értékeik, és ami talán még fontosabb, hol nem. Azért is fontos a gyermeknevelést körülvevő értékek azonosítása és egyeztetése a baba születése előtt, mert sokkal nehezebb közös nevezőt találni a szülői témában, ha stresszesek és kialvatlanok vagyunk. Milyen hagyományokat szeretnénk továbbvinni, milyen leckéket szeretnénk tanítani, milyen dalokat szeretnénk énekelni?
Nézzünk szembe a félelmekkel Természetes, hogy félünk vagy aggódunk a szülői lét bizonyos vonatkozásai miatt. De ha a félelem vagy a stressz tartós, érdemes alaposan megvizsgálni azt a forgatókönyvet, amely megrémít. Szánjunk időt annak leszögezésére, hogy konkrétan mi vált ki félelmet vagy stresszt a helyzetben vagy a lehetséges kimenetelben. Ez lehetővé teszi, hogy reálisan értékeljük a tényleges aggodalmat. A családtervezés, az anyává válás gondolata, tervezése igen gyakran emlékeket, gondolatokat, fantáziákat és érzéseseket ébreszt fel saját gyermekkorunkkal, édesanyánkkal kapcsolatban. Az anyaságra való érzelmi felkészülés része lehet az is, ha megállunk, és elgondolkodunk saját anyai történetünkön, élményeinken és ezek élő hatásain lelkivilágunkban. Az anyává válás bármilyen feloldatlan vagy eltemetett gyászt megnyithat. Egy másik ember születése, szeretete és felnevelése azt jelenti, hogy fel kell adnunk a saját szabadságunk egy részét, és a veszteség elkerülhetetlen. Könnyíthetünk a lelkünkön, ha mélyebbre ásunk és kedvesen és együttérzően megkérdezzük magunkat, hogy ezek a veszteségek milyen hatással lehetnek ránk.
A pre-parenting nem jelenti azt, hogy a gyermekvállalás útja előrelátható és kiszámítható lesz, sőt: a felkészülés részét képezheti az is, hogy beismerjük és elfogadjuk, hogy hiába olvassuk el az összes weboldalt, blogot, magazint, tisztázzuk motivációinkat, mindig történhetnek váratlan dolgok, és nem jósolhatjuk meg, milyen lesz a terhességünk, hogyan fogunk szülőként működni. Sokszor pont annak elfogadása, hogy nincs minden az irányításunk alatt, tehet igazán éretté minket a gyermekvállalásra.
Bánosi Eszter írása
2022 Élő Adás támogatásával készült